Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Jankó, a mesemondó

Kicsik, nagyok, hallgassatok!
Mesemondó medve vagyok,
Mackó Jankó az én nevem,
Mesés szívem eléd teszem,
Történetem ott kezdődik,
Hol a mesék fáját őrzik,
Kerek erdő közepében,
Túl a csillámporos réten
Lakott egy morcos kis vakond,
Mindenkivel sok gondja volt,
Piros kockás nyakkendője
Volt a legfőbb jellemzője,
Egyszer nagyot határozott,
Vakond lyukból eltávozott,
Felment a föld felszínére,
Mit látott, nem volt ínyére,
Felhő mögé elbújt a nap,
S az eső is nagyon szakadt,
Mintha dézsából öntenék,
El is keseredett szegény,
Napra is megharagudott,
Felhő mögé miért bukott?
Őmiatta bőrig ázik,
Egy nagy esernyőre vágyik,
Így mérgelődött magában,
Amikor én arra jártam.
- Min mérgelődsz, kis barátom?
Bőrig áztál, azt már látom.
- Egyszer jövök fel a földből,
S égi áldást kapok föntről,
Esernyőt meg nem használok,
De most reá nagyon vágyok.
- Cseppet se búsulj, barátom,
Nem messze él a családom,
Gyere velem, adunk neked,
Rossz időben hasznát veszed!
Elindultak, járt a lábuk,
Mackómama várt reájuk,
Teát főzött nagy bögrével,
S megkínálta friss körtével,
Amint a vakond jóllakott,
És nagy esernyőt is kapott,
Útra kelt a nagy világba,
Így a rossz időt sem bánta!

2019. május 16., Aranyosi Ervin Vakond és a napszemüveg c. műve ihlette.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom