Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szívem menedéke

Fejem fölött az ég,
körülöttem az erdő csendesen integet,
szél ringatja lágyan pihenni vágyó szívemet.
Megrezzen a lomb, s a gondolat ráül a fákra,
néma a szó, s a beszéd is némán talál ma.
Nekem az erdő a nyugalom, a csend, a béke,
a fák, a virágok szívem menedéke,
csak itt nyugszik meg lelkem bent,
ahol igazán magam vagyok,
itt élnek társaságban velem az angyalok...
Ó, te csodás természet, mondd,
mi hogyan érthetnénk meg
minden évben megújuló, gyönyörű szépséged?
Némán és boldog szívvel nézem én,
ahogy az élet megújul a természet tengelyén.
A tavaszi varázslat hírnöke a szerelem,
átüt hangosan dobogó szívemen.
Mélyen, aláásva él az ember, aki a
csodákban gyönyörködni már nem mer.
Ki az idő tengerén a végtelenbe érsz,
mégis minden nap meghal belőled egy rész!
Talán Isten szívében őrzi Földünk,
ezt a gyönyörű csillagot,
s mikor szövetségéről megemlékezik
...szivárvány ragyog...!

Forrás: 1. Mózes 9;13

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom