Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ecloga helyett

Férfi és Nő:

Férfi:
Hol van az élet így elenyészve a távoli zajban?
Várom a nőt, és vágyom az érzést, mégis a szíve kihült már...
Nincs menedékem, otthon fénye elalszik a ködben,
itt a homályban nem kapok édes asszonyi szót már!

Nő:
Óh, te bitang, várlak, már égre emeltem a szívem,
hol van erőd? Én bátor, hősies lelkeden égnék,

ám nincs már cél itt, ami átmelegíthet e Földön,
elfajzott borulás lett, torzult lény, aki férfi,
elmenekül, ha a nőből magzata hull e világra!

Férfi:
Nem menekülnék, várlak, téged idézlek a fényben,
nő kell mind, aki félti a gyermeke létfeszülését,
boldog anyákat kellene végül adni e Földnek!
Ám ehelyett sok torz nő boldogan éli világát,
gyermeke álmos, mégsem adja a szájba a mellét,
már anyaszíve a mélybe hanyatlik a kezdeti szinten...

Nő:
Álomanyákról réved a lelked, míg te a kocsmák
vad morajában szürcsölsz? Hol vagy az este, te drága?
Majd mikor él csecsemőd, és alszik bársonyos ágyán,
lassanként hazaérsz, nem vágyva az emberi szóra,
már csak a test, mi hevít, baj lesz, ha a nő nem akarja!

Férfi:
Tested az álmom, ám már túl rég vágyom utána,
minden nap felemészt és minden éjszaka várlak,
fáj a szerelmem, mert csak a síró kisded a minden,
Hold sugaránál álmai ringnak a szép puha ágyban,
hol van a vágyunk és a szerelmünk? Éld velem újra!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom