Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Apám

Minden a gyökerekhez húzna vissza,
a letűnt gyerekévek messzi homályába.
Bár nem jártam arra mostanság,
lelkembe rögzült a régi táj.
Hányszor is indultam a kertek alján át
túlra a folyón, hol apám pincéje várt.
A vén diófa tán még ma is áll,
de a házikó rég az enyészeté már.
Előtte nyújtózott a tarka rét,
hol virágok vártak s libbenő lepkék.
S a pince fölötti kis szoba mélyén,
pislákoló mécses sápadt fényinél
könyvet olvastunk, apám meg én.
Tőle tanultam szeretni a könyveket;
Jack Londont, Vernét és a verseket.
S bár gyerekfejjel nem is érthettem igazán,
apám kezembe adta a Bibliát.
Emléke ébred régi szüreteknek,
a frissen préselt must édessége
ma is nyelvem hegyén remeg.
És rémlik a vágók közt bolyongó,
elfáradt kisgyerek,
ahogy dús fürtű tőke alá heveredve
roppanó húsú, mézízű szőlőt szemezget.
Ó, meddig siratom még elvesztésedet?
Mért is hagytál el, már nem kérdezhetlek.
Fájó hiányod beárnyékolta egész létemet,
ez volt, mi irányította minden tettemet.
Utam hozzád már csak a temetőbe vezet,
s Te onnan föntről tán figyeled
múltak súlyától nehéz léptemet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom