Hibajelentés küldése

Körülfon

Az emlékek között lépegetek,
mögöttem maradnak az évszakok,
elszaladtak már a gyermekévek,
nélküled, Apa, magányos vagyok.

Megöregszik lassan kis csemetéd,
bár gyűrűs-lelke tele élettel,
évráncok barázdálják tenyerét,
viaskodik bölcsen az évekkel.

Szerepeink idővel változnak,
előre mentél csupán, s vársz reám,
asztalát teríted a vándornak,
ha érkeznék nemsokára netán.

Simogatnád fruskád eres kezét,
s hallanád, az éjben felnyöszörög,
újraolvasnád a régi mesét,
átkarolnál, ha lelkem könyörög.

Dühös voltam, amikor elhagytál,
az idő ma emlékkel körülfon,
ezüstösebb fejemen a hajszál,
szendergek bíborvörös alkonyon.

Tavasz-madaram elrepült régen,
ezüstkorban csetlik botló lábam,
próbálok élni fájva - de szépen -
emléked meglelni a hiányban.