Hibajelentés küldése

Énekek Éneke

Virágok virulnak a földön,
az éneklés ideje eljött
dalol a gerlice, fejét emeli a búza,
szívemet a szerelem húzza,

vajon merre találom őt,
akit az én lelkem szeret...?
Akinek neve nekem olyan,
mint a kiöntött, drága kenet,

de, jaj, fel ne keltsem őt
addig, amíg nem akarja,
szerelmünknek még
kell a takarója...!

Fügefa érleli gyümölcsét,
szőlők virágoznak,
berekesztett kertembe pecsétként
szívembe imádkozlak,

mert mi lehet olyan szép,
mint a Hold, olyan tiszta,
mint a Nap, boldogságom,
gyönyörűségem vagy,

mint igazgyöngy szívemben,
szép az én mátkám, kedvesem,
a gyönyörűségek közt soha el nem
múló valóság vagy... Ó, Szerelem!