Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hozzám tartozol-e, nem tudom

Hogy hozzám tartozol-e, nem tudom,
de úgy érzem, szívemből a csillagok
kifutnak, folynak szerteszét,
s rád öntenék szívem örömét.
Mert szemed engem látott árvának,
s a te karod becézett hiánynak,
s vitt egészen magadba az égig fel,
s hitt bennem, hitt éhséggel,
s úgy falta mohón test-hajlataim,
miként lelked éhezte
csillag-útjaim.

Ám cifra gúnyában hűtlen napok jöttek,
rohantak borzadva, s meghőköltek,
hisz ezernyi, fénytelen éj után
csak erős karodba vágytam csupán.
S bár a szennytelen lélekkárpiton
nem ragyognak már fények a csillagon,
s én ruhátlan fekszem, de egymagam,
lelkem mégis hozzád toppan nagy zajtalan...
S míg suhan az ég felé egyre fel,
szívedhez érve szerelmet énekel
egy nesztelen, néma dallamon,
hogy szeretlek, értsd meg:
én hozzád tartozom!

Ám minden jel arra mutat,
hogy nincstelen vagy, s csak hangulat,
és koldulhatok szerelmet, százat,
sosem érted meg, sosem rám árad
nesztelen imádva érző vágy-ölelésed,
pedig szeretlek!
Nem hallod?
Szívem szívedben lépked...

Így kételkedem, és érthetetlen keresem
azt a parányi belőled-csillagom,
s hogy hozzám tartozol-e, sajnos,
még mindig nem tudom.

2019. augusztus 3.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom