Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Várok

Várok reménykedve
én egy hívó szóra,
várok, de úgy tűnik,
nem jön el az óra.
Eltelik az élet,
én csak egyre várok
és befele sírok,
elhagytak az álmok.

Elszalad az élet,
ki tudja még, mennyi?
Jó lenne benne még
kicsit boldog lenni.
De én egyre várok,
és nem jön a hívás,
minden a régiben,
nem lesz már kihívás.

Szívemet a bánat
ezerszer átjárta.
Reménykedve vártam
egy forró pillantásra.
Egy kinyúló kézre,
mely fonódik enyémbe.
Nem kell majd egyedül
érjen az enyészet.

De amíg én várok,
szaladnak az évek,
arcom ezer ráncban,
hajam hófehér lett.
Siratom, amire
én mindig csak vártam,
mert nem lett valóság...
Jaj, megöl a bánat!

Egyedül fekszem majd
lent, a síri csendben.
Az enyészet közben
emészti a testem.
De lelkem hozzád száll,
ott van otthon, nálad,
súlytalanul, némám
ölelem a vállad.

Elköszönök tőled
én egy kis időre,
itt várom, hogy kövess
az örök időkre!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom