Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hontalanul

Én az este féltem a szárnyát csapkodó, visongó bagolytól,
Nyugtatgattam magam - mégsem értem,
mit akarhat még a szomorú sorstól.

Kint álltam - az ég sötétjét nézve,
valahol csak egy csillagot keresve,
még a Hold is eltűnt az égről,
együtt sírt velem a szomorú este.

Hazavágyott szívem, lelkem,
de jaj, nagyon megrettentem,
mi vár ott egy bujdosó székelyt -
még akkor is, ha ott születtem?

Megsemmisülten álltam ott az éjben,
töretlen hittel, megváltásra várva,
sorstalanságomban egyre jobban féltem,
magamra hagyottan - az éjsötétbe zárva.

Ott áll a férfi kecses testtartással,
kihúzza magát, mint szilfa a nyárban,
de vajon mi zajlik ott bent
a sokat szenvedett, koros veteránban?

Arca rezdületlen.
Révetegen tekint a 100 éves múltba,
szenvedéseinek terhétől gyötörten sem
törődött bele a hamisított sorsba.

Bölcs tekintete utasít, sugall,
lázítja nézése ifjainknak lelkét,
"Tiétek is a Korona és Jogar..."
- Nem mondunk le róluk! - harsányan felelték.

Édes fiam! (mondta)
Cserkész becsülettel figyelj és "Légy résen!"
Ha veszély fenyegetne, soha meg ne torpanj,
Bármi dolgod legyen, te állj útra készen!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom