Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Mint egy kivert kutya...

Mondd, miért érzem azt,
saját lelkem megfullaszt.
Keresi a kiutat a nyomorból,
elfogyott a levegő a "hon"- ból.

Nemzetünk siralmasan fogy,
az ellopott határ megkopott.
Kóborlunk, mint egy kivert kutya -
átkoldulva éveket s álmokat.

Mondd, Uram, Teremtőm,
szól-e nálad a csengőnk?
Mi meghúztuk a vészjelzőt,
megülnénk végre a menyegzőt.

Ünnepet, hol lélek és test egybekel,
testvér testvérét a keblére ölel.
Egymást átkarolva, mély levegőt szívva,
ezzel is életet és a hazát választva.

Nem leszek én, nem én biza -
senki megunt, kivert kutyája,
van nékem szép portám, gazdám,
a világ kincséért sem adnám!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom