Hibajelentés küldése

Mint egy kivert kutya...

Mondd, miért érzem azt,
saját lelkem megfullaszt.
Keresi a kiutat a nyomorból,
elfogyott a levegő a "hon"- ból.

Nemzetünk siralmasan fogy,
az ellopott határ megkopott.
Kóborlunk, mint egy kivert kutya -
átkoldulva éveket s álmokat.

Mondd, Uram, Teremtőm,
szól-e nálad a csengőnk?
Mi meghúztuk a vészjelzőt,
megülnénk végre a menyegzőt.

Ünnepet, hol lélek és test egybekel,
testvér testvérét a keblére ölel.
Egymást átkarolva, mély levegőt szívva,
ezzel is életet és a hazát választva.

Nem leszek én, nem én biza -
senki megunt, kivert kutyája,
van nékem szép portám, gazdám,
a világ kincséért sem adnám!