Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egyszer hazatér

Innen bentről minden oly szép,
s kezemben róla egy tépett katonakép...
E képet könnyeimmel átitattam,
hosszú éveken át őrá hűen vártam.
Bárcsak visszatérne ide hozzám,
de félek, nem marad más, csupán emlékfoszlány...
Három éve már nincs róla hír,
s hallgat a falu, mint réten a sír.
Rengeteg özvegy, ki mély gyászban él,
imádkoznak értük, hiszik, egyszer mind hazatér.
Nincs olyan nap, hogy bármi levél jönne,
keserűn hullik asszony és lány forró könnye.
Van, aki hímez, mert neki ez az öröm,
mint a szomszédasszony, kinek férje Szabó Ödön.
Ez a név kerül a kendőre gyöngybetűkkel,
Margit megszúrta ujját a hegyes varrótűkkel.
De nem adta fel, és kelme lassan már kész,
meg akarja lepni vele rég nem látott szerelmesét.
Egy nap aztán Margit asszony felkiáltott,
mert előtte állt férje, kit már oly rég látott.
Szabó Ödön ifjúból megtört férfivá lett,
arcán a bú és bánat zordan megtelepedett.
Nem az volt már, akit régen én ismertem,
Margitot félretolta, mire rögtön felszisszentem.
Hallod-e, Ödön, az az asszony csak Terád várt,
tártam ki azonnal ablakom mindkét szárnyát.
A férfi bement, s Margit erre sírva fakadt,
összetörten kiejtette kezéből a fakanalat.
Csendben átöleltem, ahogy hozzáléptem,
szomorúságát magam is sokszor átéltem.
Ne sírj, Kedves, mert szíved beleszakad,
nem ér annyit, hogy őmiatta gyötörd magad.
Mellettünk a padon megláttam a díszes kendőt,
s kérve kértem, tekintsen ránk végre a Teremtő.
Margit, vidd ezt a hímzést és add kezébe,
ha úgy kívánja a helyzet, tömd mélyen zubbonya zsebébe.
Legyen emléke arról, aki igazán szerette,
ne legyen tiszta ezek után férfiúi lelkiismerete.
A nő megfogadta, mit neki szívvel tanácsoltam,
amit hirtelen felindulásból a megoldásra javasoltam.
Vitte a lány szorgalmasan, mégis mindhiába tette,
mert ridegen elutasította egykori, egyetlen szerelme.
Nem hittem a szememnek, s csak állottam ott némán,
halálsápadtság lett úrrá a fiatalasszony arcán.
Kezéből kihullott a kendő, melynek pocsolya lett ágya,
egyetlen pillanat alatt e napon összetört egy álma.
Hát hiába volt fáradalma, hogy Ödönjét mindig visszavárta,
az örök hűségért egy baka részéről nincs már semmi hála.
S Kálmán Margit eltűnt, mint egy apró nyúl a bokorban,
nem láttam őt többé se mennyben, sem pokolban.
Ezen rémképekkel hunyom le esténként a szemeim,
egy nagy gombóc a torkomban, és remegnek a kezeim.
Velem is megeshet, hogy Lajos egyszer hazatér,
de mi lesz akkor, ha a szerelmem már mit sem ér.
Talán elutasít és nem csókol már engem többé meg,
segíts meg a nehéz óráimban, egyetlen magasságos Istenem.
Napok óta lázas vagyok, sebzett nyúlként szenvedek,
fejemben különös hangok, néha zúgó harangok csengenek.
Szörnyű téboly ez, mely halálként az életből elragad,
s mint gyenge láncszem pattan, majd, pillanat alatt elszakad.
Egy törékeny lelkű asszony, ki nem remél, csak álmodik,
aki szeretett férje egészségéért álmatlan imádkozik.
Nem tudom, hogy él-e még vagy sírját lepi jégvirág,
Drága Lajos, tudnod kell, szívem mindig visszavár.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom