Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Vívódás

Egyre gyakrabban vannak pillanatok,
mikor a tükörben nem csak én vagyok.
Ketten vagyunk már ebben a testben,
marakodás tárgya lett egyetlen lelkem.

A szív gyengéd-szerelmesen dobban,
elvarázsol, szárnyalok vele titokban.
Lüktetése ringat, szabadon lélegzem,
elhiteti velem, hogy csak így létezem.

Rejtekéből okoskodik az ész máskor,
felver és kirángat szerelmes álmomból.
Földhöz vág és nekem koszorút készít,
szavai ölnek, miközben szívem vérzik.

Húzzák-vonják lelkem, kié lesz az mégis,
győztes lesz valaki, az is csak egy tévhit.
Illúzió, mi ott van minden kancsó borban,
mindkettő arra vár, hogy látna már holtan.

2016. május

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom