Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Az víz fohásza

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne dobálj belém szemetet!

Én vagyok a mézillat aranyló rózsában,
én vagyok éltető italod a forróságban,
én vagyok, ki tűző napon hűsíti testedet,
nélkülem kezedről nem mosnád le szennyed.

Én vagyok, ki rongyba bújva hűsíti lázas gyermeked,
én vagyok ki életre locsolja szikkadt kertedet,
az én hullámaimon úsznak tova hajóid,
nélkülem egyetlen tiszta ruhád sem lehet.

Én vagyok a ringó bölcső, mely az életet tartja,
én vagyok minden étkednek alapja,
én vagyok a világ halainak anyja,
nélkülem a föld sivataggá válna.

Én vagyok a fűszál végén hajnalban csüngő harmat,
én vagyok szikláról döngve aláhulló zuhatag,
én vagyok az égen az a bodros fátyolfelhő,
nélkülem nem lenne szivárvány, szívet melengető.

Én vagyok, ki lángoló házad tüzét eloltja,
én vagyok, ki sodrásommal malmodat hajtja,
én vagyok, ki télen szikrázón hull nyakadba,
elfagyna a téli vetés, ha hópaplanom nem volna.

Fáidnak éltetője is én vagyok, ki neked az árnyékot tartja,
én vagyok, ki halálod után hamvaid elmossa,
minden áldott sejtedben ott vagyok,
neked sem lesz életed, hogy ha én meghalok.

Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd a kérésem:
ne bánts! Óvj meg mindkettőnket!

Az erdő fohásza ihlette.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom