Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Márta-találka

Ide figyeljetek, kicsi, kerek szemek,
szeretnék most valamit elmesélni nektek.
Ugyan hetedhét országot bejártam,
a legszebb dolgot a nyolcadikban láttam.

Ahogyan a suliból bandukoltam haza,
nem a rövid úton, a kavicsokat rúgtam.
Hipp-hopp és kipp-kopp, jó nagyot ugrottam,
mire felébredtem, egy hangyabolyban voltam.

Ki látott már olyat, hogy egy kisgyerek
nappal egy hangyabolyban szendereg?
Tűnődtem, hogy gyáva tett-e, ha egy fiú kesereg,
amikor szembejött velem egy hangyahadsereg.

Eszembe jutottak szüleim szavai:
"Az állatokat nem szabad bántani!"
Reméltem, hogy ők is így vannak velem,
mert hangyául meg én nem tanultam sosem.

Ordítottam, ahogyan csak bírtam,
hiszen én egy bátor gyerek voltam.
Utak százain szaladtam át gyorsan,
menekültem, ahogyan csak tudtam.

Amint összevissza szaladgáltam,
minden utcán csak ugyanazt láttam.
Hangya után hangya szaladt,
hátukon egy jó nagy csomag.

Kinek mákszem, kinek fűszál,
kinek morzsa vagy amit talált.
Szorgos népség, ez nem titok,
legyetek ti is ilyenek, ha tudtok!

Kiutat nem találtam, elfáradtam,
a katonák utolértek, körbefogtak.
Nem bántottak, csak mutogattak,
egy hatalmas terembe szállítottak.

Ki vagy, vándor, és mi szél hozott?
Én a hangyák királynője vagyok.
A nevem Márta, sok a dolgom,
miért zavarod a királyságom?

Furcsa módon megértettem,
amit hallottam a trónteremben.
Ahogyan a szemeimet meresztgettem,
megláttam egy hölgyet, meglepődtem.

Csodás szárnyak alatt hosszú derék,
hogy megtiszteljem, letérdeltem elé.
Köszöntöttem: "Üdvözletem, hölgyem,
Ön csodás, és a bocsánatáért esedezem".

Hogy lehet ilyen kicsi egy gyerek?
Én is éppen ekképpen vélekedek.
Ámde a következő pillanatban
a fejemen valami újra koppant.

Hát amikor magamhoz tértem,
anyám simogatott egy rét közepében.
Ölelt szegény, magához szorított,
ki tudja, karjaiban mióta tarthatott.

Meséltem is neki gyorsan, szavaimba botladozva,
hogy ugrottam és beleestem egy hangyabolyba...
Anyám széles mosolyát soha el nem felejtem,
örült szegény, hogy végre magamhoz tértem.

Azt mesélte, kirándultunk éppen,
sétáltunk egy virágos rét közelében.
Egy fa állott sudáron, az égbe kiáltott, siettem,
felmásztam, leestem, a fejem kétszer is bevertem.

Pedig én csak tudom már, hogy hol jártam!
Márta királynőnél szebbet sosem láttam,
azóta is nézem, térdelek, keresek, kutatok,
szorgos kis hangyák közt egyszer rátalálok.

Szombathely, 2016. szeptember 19.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom