Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Bolyongó

Az út elfogy lábad alól,
néha úgy érzed, nincs tovább,
mindenki egyenest halad,
és te vagy a legostobább.

Koromsötétben botorkálsz
egyedül, némán és vakon,
minden bukkanó látomás,
hogy eléd gáncsokat rakjon.

Elhagytak régen társaid,
és elhagyott minden remény,
kormos a lámpabura is,
fényét fojtja sűrű repkény.

Cipőd talpa ólomsúlyos,
röghöz kötött a gondolat,
lángra többé már nem gyúlok,
erőm óceánba fulladt.

Lassú lélegzetem is fáj,
könny mossa lelkem láncait,
kopár, élet nélküli táj
mélyíti arcom ráncait.

Égre hiába emelem
rettegőn a két szép szemem,
elvakítják villámlások
bársony színű tekintetem.

Sorsomnak megadom magam,
kezem lassan felemelem,
utószor hallod hangomat,
nem segít már a fegyelem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom