Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Emlékezés

Tán rím nélkül írom a következő sorokat,
De muszáj kiírnom magamból legmélyebb szorongásomat.
Levegőért zihálok, széthasad a fejem,
A stressz elnyomja lélegzetem,
S elveszi még épen maradt, józan eszem.
Mélyre ássa emberi érzéseimet.
Zokogásra késztet, ha emlékezem,
Hogy egy éve mily Gondtalan boldogságban úsztam,
S biztonságot adó szeretetben.
Nem kellett semmiért aggódnom, csak hogy jobban legyek,
Olvastam, sétáltam a parkban
Az árnyat adó fák csendes békéjében.
Tudtam értékelni, ha sütött a Nap, s ha túl meleg volt,
Leültem egy padra a hűs adta lombok alatt.
Terveket szőttem s nagy álmokat,
Hittem, hogy most már Bármire képes vagyok
A jó Isten védő oltalma alatt.
Istenem, mondd, miért kellett megízlelem a boldogságot?
Hogy a rám váró jövő most sírásért kiáltson?
Egy-két hónap felhőtlen idill.
Ez mi jutott nekem 40 év rémálmai s kínjai közül?
Most itt roskadozok támasz nélkül az összeomlás szélén,
S nem látok mást a kilátástalanságtól, csak egy hosszú út végét.
Nem bírom elviselni a gyötrelmeket,
Egyetlen megoldást csak a tablettákban lelek.
Kevés vagyok az Életre,
Hallucinációk, szorongás, rettegés, nincs mi lekötne.
Marad a depresszió s a kétségbeesés.
Nincs ki meghallgatna, nincs kivel megosztanom bánatom,
Egyedül vagyok, s a teher egyre csak nő a vállamon.
Bénult vagyok, s nem tudom, még meddig bírom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom