Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Teremtett rab

Hídon állva, végtelenbe váltva a gondolat,
S figyelve, lepled miként takargat,

Arcodon pára ragad vagy könnyei a szemnek?
Lesve s látva a víz tükröt termeszt,
Fodrában ezer arca titkon megdermeszt,
S rá kell jönnöd végre, ernyedt rabként kéjelegsz.

Nem feledheted tűnni halványuló életed,
Mely nem tett boldoggá és nem is gyilkolt meg.
Egyre csak áltatott és csapdákat képzett
és úsztatott az árral, mint gyönge kísértet.

Emlékezz!
Egy rész belőled földből fakadt, kihűlt vágy,
Másik deres virágból fogant öröm,
Jég perzselte tűz szirteken, kínzott gyönyör.
Mely ridegen, hol kiesen gyúl újra szüntelen,
Hol eszme, elme idegen testvérhang a szeleken,
Libben feléd hirtelen a félelem, nincs kegyelem,
Elvesztél, mert épp szül az éj, s a föld kárára teremtetted
Önmagad! Lásd, így lettél!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom