Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Mániákus üresség

Rögtönzött hiányban hányattatott az elme,
Midőn önmagában kőből pattintott vágyat keresve
Kovácsolt újabb törött kardéleket,

Összeállt egy pontban, hol minden gyönyört káromolt,
S hirtelen köttetett hitvese, a magány, fennkölt téli álmát vigyázta.

Mint ezernyi csillogó kosz, a tett övén
Csak egy mámoros gondolat lengedez ölén.
Válogatott komorság...

Ezerszer koptatott csaló utakon, hívó szóra
Magában a szenvedő, ím megunva hallgatta a csattogást,

Ezután gondos masnit kötött agyába
A kitéphetetlen értelmetlenség,

S csak bámulta őt mereven az érzet
Egy megcsalatott individuum után.

Makacs.

Te, mint örök álmodó, eszmében pubertás,
Akár a kiadott lehelet, mint a lepergett zománc,

Tán túl nagy dioptria kell világod azon megismeréséhez,
Hol valód álarca zaboláz?
Vígan szurkálja csukott szemed a saját szempillád.

Fáradtnak tűnő pigmented
Csapongó létnek bélyege nyomán
Iratot kapirgálsz,
Mi hol zselés, hol szilárd.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom