Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Magány(os)

Hat éve már, hogy eggyé lettünk,
Nyugdíjas házaspár vagyunk, viccelődünk.
Belegondolva ez rengeteg.
Felnőttünk egymás mellett egymáshoz.
Megnyugtat a tudat, hogy ha akkor elfogadtál,
Mindig el fogsz.
Tényleg nyugdíjasok vagyunk?
Te vagy az, akinek Isten színe előtt mondanák egy életre szóló igent.
Aki mellett minden este elaludnák,
S reggel boldogabban kelnék.
Akinek kávét főznék, sonkás rántottával,
Bár sosem reggelizel.
Gyereket szülnék neked, egy tucatot,
Mert te lennél a legjobb apa, akit ismerek.
Úgy hiányzol most.
De csak két napja mentél el,
Pedig én azóta kongok az ürességtől.
Nem találom a helyem, csak rád gondolok egy feszt.
Annyit sírok, csak titkolom,
Hogy ne legyen neked is nehéz a távollét.
Bohóccá sírtam magam ma is,
De nem vagyok szomorú, csak üres.
Csak egy percre érhessek hozzád,
S megnyugszom, minden idegszálam helyreállna,
S újra az lennék, akivé melletted váltam.
Olyan hálás vagyok, hogy ilyenné tettél,
Hogy nem lettem egy olyan ember, akire ma nem lennék büszke.
Köszönöm, szerelem! Köszönöm, hogy mindent megtanítottál nekem.
Most már tudok őszinte lenni,
Tudok mindennél jobban szeretni.
Köszönöm, hogy nem tudok önző lenni.
Köszönlek az én Istenemnek!
Mindennél jobban szeretlek!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom