Hibajelentés küldése

Írott örökségünk

Vigyázz, nyelvedet már
ne úgy forgasd, akár az éles szikét!
Ajkaidról surranó, édes nektár
töltse meg gyermekeid szívét!
S ha az utókor sötét, reménytelen,
versedtől ébredjen hit a szívekben!

Illanó nyomokat
hagysz a porban vagy porka hóban csupán.
Szavad legyen örök! Ródd míves tollal,
adhass, ha búcsúzik unokád!
Ha vénülő kezed reszketve keres,
hálával segítse a gyermek keze!

S ha mint a holt költők,
nyugszunk mi is az anyaföld ölében,
szóból font legyen koporsónk, mint bölcsőnk
volt. Csak szóvirágot fölébe.
Sírhalmainkat elfújhatja a szél,
ha írott örökségünk örökké él...