Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Elfáradt vers

Szerettek ebben a korban élni,
létet élvezni?
Ahol az értékeket már nem
szívlelik?
Boldog vagy? Esetleg szabad
vagy szomorú tán?
Magam sem tudom már,
de a magány jó barátommá vált.

Életutam hullámvölgyei
sok szép emléket,
ugyanakkor több rosszat font össze.
Sok barát jött, ment, sok lány
jött és ment, de az egyedüllét marad csak
mellettem örökre.

Mikor a boldogság szele
bármikor is megérintett,
csöppnyi vigasz volt számomra,
sors erre mondván örömeim közt,
"Ennyi bőven elég is lesz".
A fény az alagutam végén
eddig még nem leltem meg szememmel,
egy hosszú folyamat végtelenségig elzárva,
érzelmektől mentesen.

Legyek egyedül végtelenségig?
Lelkem fallal körbe felhúzva,
vagy kockáztassak újabb hitegetésekkel teli ármánykodásokkal,
miket már meguntam?
Tudom úgyis, hogy a szeretet,
a szerelem, a tudat,
hogy fontos legyek bárkinek is,
csak vágyakozás, miben még tán hinnék is,
hogy eljöhet, ha a sok csalódás
ne suttogná az emlékeket mindig a füleimbe.

Csak egyszer éljem meg,
hogy egy lány száját az hagyná el,
"Te vagy a mindenem, a jövőm"!
És mosolyogva pihennék meg,
ugyanakkor fáradtan, lehunyt szemekkel,
föld leplével takarva, boldogan az ágyamban,
a síromban, ami lesz a békém,
mint gyermekkoromban a bölcsőm.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom