Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Magánylak

Kicsi vagyok, romos és lakatlan,
Magányosan állok várva, hogy valaki jön,
Az ajtómon egy hatalmas lakat van,
S tékozolva időm, csak arra várok, hogy valaki azon ajtón bejön.

Ablakaim sötétek a redőnytől,
Se fény, se huzat nem jár rajtam,
Tetőmön a víz lassan becsődül,
S teljesen átáztatja talpam.

Falaim roskadozva tartanak,
Kihulló téglái darabokra törnek,
Szép emlékeim szertefoszlanak,
Álmaim romba dőlnek.

Hol is vagyok?
Valahol a semmi közepén,
Itt kint teljesen megfagyok
Halálomnak elején.

Lesz, ki megtalál,
Újjáépít engem,
Akkor majd ajtóm nyitva áll
S újra lakva lesz lelkem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom