Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szárnyaló fellegek

Szépek voltak a tündérmesés évek,
vége már az ifjúkori őrjöngésnek,
de szerelem csókját őrzi emlékezet,
ritkán köszöntök vacsoravendégeket.

Ó, te szépséges, megismert, csodás élet,
ne gyártsál nekem soha ellenséget,
nem is kívánok már zárdanövendéket,
csak ölelő karokat, csókos édességet.

Őszidőnek ott sárguló lombjában,
évek vesznek múlóidőnek kőszobrában,
mikor az ágak mind csupasszá válnak,
erőm lanyhul, törnek a pillangószárnyak.

Verőfényes napokat örömmel élem,
majd járok emlékeim tükörtermében,
míves, esztergált oszlopok vezetnek,
a grádicson lábaim óvatosan lépnek.

Ott fenn az élet galériája fogad,
emléktárgyak, könyvek, látom mosolyodat,
van hova visszanéznem, tág a horizont,
fotelomba leülök, bontom a demizsont.

Lassan poharamba csurran a bíbor nedű,
távolban megszólal egy mesterhegedű,
dallama a pohárral együtt csendül,
halkul a nóta, majd elhal cefetül.

Szépséges múzsám, karod mikor ölel újra,
ahogy gyógyírt adsz majd nekem minden bajra,
szárnyaló fellegek díszítik a kék eget,
mikor ér már véget ez a testi őrület.

Barcs, 2019. augusztus

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom