Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Láthatatlan

Eljön az este, sötétség borul a tájra,
Rátelepszik a csend fűre-fára.
Elcsendül a madársereg, megszűnik a ricsaj,
A szél sem fúj már, elvonul a vihar.

Túl nagy a csend, csak hangos gondolat töri át,
Egy óra ketyeg, mely nem hagyja magát.
Tiltakozik, mint gyermek az alvás ellen.
Nem hallgatok! Tovább kell mennem!

Aki elhalad, előtte odales, csak egy pillanatra,
Hogy milyen szép, de csak számok vannak rajta.
Becsapni akarja mindenki, mintha lehetne,
Mintha mindenkire felejtő ködöt lehelne.

Hogy mi rejlik arca mögött, nem látja senki,
Mennyit dolgozik, hogy valaki tudja szeretni.
Nem pontos vagy hangos, csupán ezt látják,
De ő várja az időt, amikor nem bántják.

Ketyeg tovább szüntelenül reggeltől estig,
Még sok könny vár rá, de vajon meddig?
Szép lassan szívére telepszik a rozsda,
Egyszer megáll, mintha ott se lett volna.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom