Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egy fájdalmas októberi este

Október 12-ét írtunk,
Este háromnegyed hatot,
Akkor még csak
Bimbózó rügy voltam,
Ott volt kezedben a kanna,
Mellyel földemet locsoltad.
Te voltál a nagy fa,
Amely féltve őrizte hajtását,
S én voltam gyenge ágad,
Kit emberként akartad,
Hogy lássál.
A Lélek hirtelen elragadta kezed,
S nem érezhettem többé
Szereteted,
Elvitt mellőlem, hiányod fájt nagyon,
Még most is előttem van arcod,
Ahogy az utolsó pillanatban
Még nevemen szólítottál,
Tested szemfedelet kapott.
Ott voltam melletted,
Jött Érted a mentő,
S örökre ott maradtam
A megtört lelkemmel Veled.
Ember lettem, így szeretted volna,
Hallgattam Rád, a Nagypapára,
Az egyetlen szóra,
A ringlót szedő vagy épp térdeden ülve
Almát hámozó nagypapa,
Áldott lélek voltál,
Ahogy a kaptafa a cipőben
Értelmét ad a készülő lábbelinek,
Úgy engem is mindig szerettél,
Kárpótoltál, sokszor a haláltól
Te védtél meg.
Ezerkilencszáznyolcvanhét.
Ezen a napon valami eltörött
Hiányod által, s heget hagyott hátra,
De sosem leszek egyedül,
Mindig emlékezni fogok
A Drága Nagypapámra.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom