Hibajelentés küldése

Egy fájó emlék

Ötven éve mondogatom:
Keresem és rábukkanok,
Egyszer úgyis megtalálom!
Talán majd a világhálón.

Nem halhatok meg én, nem, nem,
Míg őróla hírem nem lesz!
Évek óta keresgélek,
Nem is tudom, mit remélek.

Rokonai elköltöztek,
Vagy talán már nem is élnek.
Ilyen nevű van vagy ezer,
Egy sem ő, ez hihetetlen!

Kirándultam egyik éven
Tuzsérra, a határszélre,
Rokonokkal beszélgettünk,
Ó, hogy ezt minek is tettük!

Kiderült, hogy nagy szerelmem
Meghalt, kit én nem feledtem.
Végtelennek tűnő pillanat,
Bennem akkor egy húr elszakadt.

Minden reménységem elszállt,
Látni őt még egyszer netán,
Belenézni kék szemébe,
Sétálgatni kéz a kézben!

Szemeimbe könnyet csalt a búbánat,
Nem gondoltam, hogy engem most ki láthat,
Szomorú fejemet lehajtva vártam,
Legyen már vége a látogatásnak!

Lepergett, mint a moziban, előttem
Kamaszkori szép szerelmem emléke.
A szótlan séták az iskolakertben,
A Bodrog-parti nagy beszélgetések.

Most már csak egy fontos, nyugodjon békében,
Emléke bennem él, ameddig még élek.