Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egy fájó emlék

Ötven éve mondogatom:
Keresem és rábukkanok,
Egyszer úgyis megtalálom!
Talán majd a világhálón.

Nem halhatok meg én, nem, nem,
Míg őróla hírem nem lesz!
Évek óta keresgélek,
Nem is tudom, mit remélek.

Rokonai elköltöztek,
Vagy talán már nem is élnek.
Ilyen nevű van vagy ezer,
Egy sem ő, ez hihetetlen!

Kirándultam egyik éven
Tuzsérra, a határszélre,
Rokonokkal beszélgettünk,
Ó, hogy ezt minek is tettük!

Kiderült, hogy nagy szerelmem
Meghalt, kit én nem feledtem.
Végtelennek tűnő pillanat,
Bennem akkor egy húr elszakadt.

Minden reménységem elszállt,
Látni őt még egyszer netán,
Belenézni kék szemébe,
Sétálgatni kéz a kézben!

Szemeimbe könnyet csalt a búbánat,
Nem gondoltam, hogy engem most ki láthat,
Szomorú fejemet lehajtva vártam,
Legyen már vége a látogatásnak!

Lepergett, mint a moziban, előttem
Kamaszkori szép szerelmem emléke.
A szótlan séták az iskolakertben,
A Bodrog-parti nagy beszélgetések.

Most már csak egy fontos, nyugodjon békében,
Emléke bennem él, ameddig még élek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom