Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Imádom Őket!

Bocsánat, férfitársaim, igen, titeket is szeretlek, na de a Nők...
Ugyanabból az anyagból vannak, és mégis.
Tegnap táncoltam ezerrel, és mégis mindegyik más volt, de ugyanúgy szép.
Nemcsak láttam, tánc közben személyiségük darabjait is érezhettem kezemmel.
Felfedeztem szemükben a rajongást, csillogást, ez nem nekem szólt,
a pillanat egységét honorálta.
Hiányzik nekem az az egy,
a tökéletes,
eközben ezer igazira leltem.
Közben kóbor kutyaként keringek, bolyongok.
Befogadnak, én hálátlan szabad kutyaként továbbállok.
Nem mindig volt ez így, hosszú ideig hűségesen szolgáltam házaknál,
majd e láncos kutya elszabadult, és hátrahagyta a falkát.
A sok találkozás ellenére rajongásom töretlen e Nemért.
Sokan gyűlölnek, megvetnek, azért jó emlékben is őriznek páran.
Persze Zeuszt nem korholja senki, pedig megihletett férfit s nőt, egekben és itt e földön.
Zabolátlan vadlóként vágtázom a végtelen pusztán, és közben lehull rólam az átok.
Idejével eljön Ő, és szívének gyengéd szálaival befog.
Megszelídülök, magamtól teszem fel a szemellenzőt, hogy ne lássam a többi igazit.
Ha belső késztetésre mégis kitörne e szilaj mén, tudná, hozzá mindig hazatér.
S puha tenyeréből megint enném a zabot én.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom