Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Tébolyok közt alvó fájdalom

Tébolyok közt alvó fájdalom most a szív,
mert hiányod dobbanásonként présel össze.
Vágyaim kibomlott szirmai elhervadtak,
és nincs már otthon, melyben felmelegedhetek.
Törött szentek és reményt vesztett álmok
sodornak hamuszürke pillanatokat,
melyben közös emlékeink időtlennek hitt
csókjai és érintései válnak most halandóvá.
S így, csakis így tudok visszaemlékezni rád.
Félig ébren és félig alva élek mostanában,
mert az éjszaka néma idősíkjai közt
ölellek, de engem már csak a magány karjai ringatnak.
Végtelennek tűnő labirintus a nappal,
mert sehol sem vagy, hiába látlak mindenhol.
Túl friss még a seb, és érzem, hagyni kell varasodni.
De nem bírom ki most még, és folyton felszakítom.
Vérzik, aztán tépem magam, hogy megint gyenge voltam.
Így telnek most a napok, sokszor az idő is visszafelé jár bennem,
és olykor langyos reménnyel itatom a lelkem, hogy szép lassan
újra elengedjem arcod ívének tiszta tükrét, ami még most is
ott csillog a szemem mögötti emlékek lágyan fodrozódó mélyfekete vizén.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom