Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szélnek eresztett bánat

Ó, ti varjak,
ki és mi bolygatott fel bennetek
ennyire? Most a széllel magasban kavarognak
hírnökei ősznek, télnek.

Kár-kár-kár!
Folyton búsongás hangjai szállnak -
de vajon miért oly kár?
Mindenütt valamire epekedve vágynak, várnak...

Világtalan hit:
emberek a ködben járnak-kelnek,
(ugyan, ki venné el világnak bűneit?)
s közben álmodni sem mernek, csak remélnek.

Hát magam is sírjak,
ahogyan ti naphosszat csak károgtok?
Vagy nem gondolva másra, bizakodva továbbálljak,
meg nem szánva felemás sorsotok?

Nyaram várat még magára:
zúzmarás téli világtól mi örömet várjak?
Magam elvesztem már nemsokára -
mondjátok, merre induljak, hogy napsütésben járjak?

Szeretetből sosem elég.
Vészterhes gondolatok dúlják fel lelkemet,
s nyugtomat már nem lelem rég.
Fagyos szelek uralják kívánt, keresett mezeimet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom