Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Koccints velem

Koccints velem, pajtás,
ne a búra, ne a korra,
inkább a torkot szárító porra.
Mert poros volt az út, amin jártunk,
sok mindent kerestünk, keveset találtunk.
Jártunk erdőn, mezőn, úttalan úton,
pihentünk útszéli feszület tövén,
szomjat oltottunk gulyakúton.
Köveket rugdostunk magunk előtt,
mintha haragudnánk a világra.
Pedig csak magunkat kerestük,
olykor nem jó helyen és hiába.
Széttaposott, rongyos a cipőnk,
nekünk már nincs sok időnk.
Most ülünk valahol bús magányban,
emlékképeket szebbé farigcsálva.
Néha fölmosolygunk az égre,
mert a vándorok hazataláltak végre.
A barátság azért még marad,
tudom, nem vagy csősz,
de őrizd meg te is magad.

Tiszakécske, 2020. január 6.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom