Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Sokk, az év

Magával ragadó álmomból nem tudok nem felébredni,
Mert gyermekkorom legragyogóbb meséjébe illően,
Pompásan virágzó mezőn AVATSZ lurkóból éretté...

Tűző napon rendíthetetlenül álldogál egy vén diófa, sejtelmesen susogó,
Lombja alatt a soha el nem fásuló, hűséges ÁRNY magához láncoló,
A hosszú út porában elcsigázott vándornak hajlékot adó.

SZŐ az öreg pók, megfontolt a szándéka,
Elkészülvén a fonódmány, lesz étel és móka,
A csapdából nincs kiút, mondja majd a préda.

Ostobán tombol a csenevész ágat metsző hideg,
Visít a kéretlen kuvik, elenyészik a LÉT,
Hová lettél, virágzó mező, hűséges árny, étel és móka?
Gerincembe égtetek örökre, magamba zárva...

2020. január 28., Sokk az év: Évszakok anagrammája

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom