Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Tithon

A ma völgy tegnapja, ősi óceán,
a múlt benne egymásra szórt kóceráj.
Jönnek és múlnak milliónyi évek,
sóhajnyi élet, és befed a réteg.

Az idő váza már kővé vált spirál,
hol lelomboz, hol erősen inspirál.
Hajnal istennője fákra fényt lehel,
ég-kék szemében ott ég a végtelen.

Kőbe zárt mítoszok közül kiragad
sziluettnyi álmot a vak pillanat:
lába vonalán némi életmaszat,
de titkán egy kabóca épp elszalad.

Hártyás szárnyával, mint egy angyal, pörög.
Földhányás itt minden beígért örök.
Bizony, barátom! Az ifjúság oda,
mégis minden hajnal maga a csoda.

Őskövületgyűjtő és versszerető barátaimnak

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom