Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Kevesebben vagyunk

Rájöttem a sötétség bátor fellegén:
nincs olyan baj, ami ne lenne véges,
és ha a tűlevél elszívja a vénám,
jön a felemelés a buborékok után.

És most nincs már, nem is lesz.
De csak kevesen gondolunk örökké.
Ott virrasztunk fáradtan létező lándzsával,
meghagyva a földágynál emlékező őrökké.

Nagyon sok a hiány. Összemásolt ikon
terpeszkedik az agyamban fent a harmadikon.
Sose nyugszok, ha magamban koldulok.
Keresek két lelket, közben leborulok.

Fentről a fellegekből éles fények szórják
szerteszéjjel a tovább élő párát.
Mosolyogva, bölcsen, a megbocsátó szentek
összenéznek bólogatva az emberezredeken.

Még emlékezünk a fájón eltávozottakra.
Addig nincs baj, a hangot felrepesztve,
a teljesség elterjed a sírnál ázottakra.
Letesszük a gondolatunk megint a keresztre.

Csak a rettentő nagy hangrobaj
emelné el tölcsérét a fülrendszerem felől.
Látom a riadalmat, a megbánást, a csöndet.
Az elmaradt szófogadás engem is elöl.

A forrongó, képlékeny, vastag kerék pörög.
Nem is felfogható, mi történt, és örök.
És mi fog eljönni a hosszú éjszakákon?
Falat kapargatva vágyódni szajhákon?

Hatvan, 1994. április 13.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom