Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Kijózaníthatatlan szerelem

Sárgalázban szenvedek,
S nem gyámolítasz, Brazíliám,
Copacabana - mátrixot építek,
Élettered már csak a fantáziám.

Milliárd Joga Bonito-ból
Fizimiskádat rajzolom,
De nem sok maradt az időalapból,
A kór gyorsan terjed a brazilfaágon.

Tegnap Porto Alegre-t láttam,
A bú kikötője volt,
Ma Rio de Janeiro-ban jártam,
Temetői csend honolt.

Becsípődött gerincemmel csoszogok,
Érző sejtjeim trillióját hoztam el Neked,
A beteged vagyok,
Ellenszérumot nem ismerek.

Meg akartál lepni,
A lelkembe martál,
Jó lett volna Téged még egyszer mosolyogni látni,
De szó nélkül itt hagytál...

Tőlem elvetted s az enyészetnek adtad
Az élet sóját és Magad,
Fiadat illúzióban ringattad,
Aki őre koporsódnak.

Miért szerettetted meg Magad?
Azért, hogy most Requiem szóljon Érted?!
Méltatlanul elhagytad
Gyermekeidből szült hitedet!

Egy évszázadot kaptam Tőled,
Amely már csak megfakult emlék,
A Nap újra felkelhet,
Amely Neked csak vak remény.

Megvilágosodtam, de hiába,
A halálod az én halálom,
Sorsunk így volt megírva,
Mégis megérte, tudom!

Tanulság: A Selecao gyermekének
A Joga Bonito nem halhatatlan,
Pele és Vértestvérei hősiesen igyekeztek,
De a legszebb Virág sem hervadhatatlan!

2014. augusztus 19., József Attila nyomán

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom