Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Időkapu

Lét és nem lét határán,
a puszta semmiben ülök,
s még kapaszkodom az Időbe,
mielőtt az anyagból eltűnök.

A Múlt órája még ketyeg halkan,
a Jövő rugója megszakadt...
Csak ülök csendben a Most-ban,
gyűlik az elszalasztott pillanat.

Az időtlenből jöttem testembe,
elmém szülte meg az időt,
hogy egymásutáninak tudja be
az egyszerre mindenütt létezőt.

Kaput épített Múltból a Jelenbe,
s leválasztotta kapuval a Jövőt.
A Most időtlenségével szemben
korlátok közé szorítva az időt.

A jelen pillanatnak nincs kiterjedése,
kapuk sem lehetnek a nemlétezőn.
Csak káprázat, mi megtévesztheti
a földi testben élő létezőt.

Kapu, ha van, csak időtlen és idő között,
a Születés és Halál egy-egy ilyen pillanat,
melyen át a lélek testbe költözött
vagy éppen elhagyni készül azt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom