Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Élet

Te, aki csak egy üres életet élsz,
Várd csak meg, ahogy elér a vég.
Itt e földhöz már semmi sem köt,
Csak reményed, mely lassan kidől;
Mint egy fa, melyet szú evett szét.
S sivár életedet lassan eléri a vég.

Nem lesz más, csak te meg az üresség.
Egy nap elmúlsz s a föld elemészt;
Mit ért ez a szánalmas élet?
Nem volt ez más, csak méreg,
Mely lassan felemésztett
S eltiport, földbe tett és kivégzett.

Aztán eggyé válsz a végtelen ürességgel,
S emléked képét már a múlt elfeledte.
Mit ért ez az egész szenvedés,
Ha a vége olyan, mint egy ébredés,
Mely gyöngéden beborít és éltet,
S hirtelen a gyötrő fájdalmadnak vége?

Nincs több gond, amely fejedben kavargott;
Nincs már semmi, melyért érdemes maradnod.
Nincs több könnycsepp, melyet elhullatsz,
És ezek után végre újra virulhatsz
Hát dobd el, amid van, és légy szabad;
Vedd kezedbe a döntést a sorsodról te magad.

Ha küzdeni akarsz még ebben a fertő világban,
Ne akadj meg minden kis apró hibában.
Ne gondold, hogy neked ez milyen nehéz;
Nem olyan rossz, mint ahogyan kinéz.
Ragadd meg hát saját sorsod magad,
Mert az élet mozdonya gyorsan halad.

Te, aki csak egy üres életet élsz,
Oly értelmetlen ez az egész.
Nem menthet meg téged senki,
Nincs olyan, ki erős karjaiban kivisz
Eme végzetes sötét rengetegből.
Vedd ki a részed te is mindenből!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom