Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Vándorút

Fáradtan ül a vándor
A világtól igen távol
Régi, volt reményekkel,
Hazugság fojtja mind el.

Álom, mit ültetett,
Nem nőtt fát s gyökeret,
Helyén, mint emlék lesz
Egy kopott kereszt.

Termőtlen földé lett,
Mit a szív úgy keresett,
Társul szegült halmok,
Mind itt maradtok.

Lejár az idő hamar,
Csak az út marad,
Nem látogatóba már,
Örökké való, ami vár.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom