Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

S ez még csak a kezdet

A napok változatlannak tűnnek,
A nyüzsgés alig szűnik meg.
Mozdulna mindenki, a tavasz hívogat,
A fagy sem fenyeget, zeng a madárdal.

De mégis, nem ugyanaz minden,
Hiába vártuk a tavaszt, valami megmérgezte.
Feszültség, félelem lengi át a napokat,
Az emberek gyanakodva néznek egymásra.

Láthatatlan veszély taszít el egymástól,
Bizonytalanságot hoznak a mindennapok.
Hiába ragyog az ég s dalol a madár,
Az ország kényszerűségből lassan megáll.

És a félelem, minek iránya kiismerhetetlen,
Hol önmagamat, hol a családomat féltem!
Rokonok, barátok, akik határon túl ragadtak,
S szeretteim, kiktől a rettegés távol tart.

A napi rutin ugyan csak kérdőjeles,
Dolgozni, de otthon maradni is lehetetlen!
Milliók kérdései csak millió kérdést hoz,
Tanácstalan, zavarodott válaszok.

A nap minden percébe kérlelhetetlenül begyűrűzik,
Kolléganőm könnyeivel küszködve meséli:
Édesanyja sírva várja, de az Otthon határozatlan időre zárva,
"Miért nem látogatsz meg? - Lehet, többé már nem láthatlak!"

Mondanom se kell, ez megkoronázta a napomat!

2020. március 17.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom