Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Elhagyott csendben

Elhagyott csendben
a hintázó karosszék nyugalmában
rám törnek,
fogva tartanak, és béklyót kötnek
az elnyűtt időre
a múló történések megfakult árnyai,
magányomban a sorjázó kérdések
kusza tétován járnak,
részegen botladoznak,
és egymás
megcsalt lábnyomába lépve
kísértenek,
megélve a mindennapok bűnét
a születéstől a halálig

Quo vadis, Domine,
az első gondolat, melyet az ember
végtelen vándorútján
feltett magának,
nem értette az örök kérdést,
miközben az ősök nyomában járva,
a millió évek alatt épített
megismerés hídján kóborolt,
választ nem várt,
a múló időben teremtett
istent magának, ez alatt ültette el
a tudás fáját,
nem várva égi csodára,
teremtő akart lenni önmaga sorsában

Quo vadis, homine,
benépesíteni a téged teremtő világot,
honnan jöttél, ki küldött,
a földi halandók között az egyedüli
teremtőt,
ki önmagad alkotása vagy,
a fejlődés rögös útját bejárva
képes lettél önmagad pusztítására
elhagyott időben,
a haldokló világ magányában,
fény villan a homályban,
gyerekzsivaj fut végig a réten,
boldog ének száll az égen,
karomba tartva, szemedben élek.

2019. július 8.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom