Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Reggelente félelem ébreszt

Reggelente a félelem ébreszt.
Borzas fejével az ágyamra ül.
Hány napunk lesz együtt, ami még lesz,
s telhet nyugalomban itt... legbelül?

Úgy zavarnám messzire... El tőlem!
De csontkeze takarómon matat.
Lelkem beteg s már olyan erőtlen.
Nem harcol többé, csak fekve marad.

Most valahogy úgy összejött minden.
Tudom és érzem, legyőzött végleg.
Nyála csorog vér-iszamós ingen.
Engedj el már, te mohó szörny! Kérlek!

Mint egy rémálom, olyan az egész.
Itt ül kócos hajával ágyamon.
Erőm elfogyott, már csak csenevész
agyamon átcikázó fájdalom...

Ketrecbe zártam magam... Ő beteg.
Nézem kedvesem haláltusáját.
Dajkálom a reményt, mint ölebet,
s igazgatom meggyűrött ruháját.

Reggelente a félelem ráz fel,
és borzas fejével fölém hajol.
Suttog kegyetlen szavakat: "Állj fel!
Nemsoká már csak hozzám tartozol!"

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom