Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Karantén idején

Szemem lehunyva hegyeket látok,
A hegyek ormán szilaj jégvirágok,
Kőből, fagyból és hóból font alkotások,
Szél formálta, dér edzette hófúvások.

Mikor még emberek jártak az utcán
Az eljövendőkről semmit sem tudván.
Boldogan mosolyogtak, nem kurtán-furcsán.
És nem aratott a koronavírus-hullám.

Gyerekzajtól volt hangos a liget,
Horgászokkal teli a sziget,
Szerelmeseket rejtett a rózsaliget,
És locsolhattuk a kölnivizet.

Aztán a világ gyorsan elkomorodott,
Az emberek tekintete elszomorodott,
A szabadság eszménye megnyomorodott,
A tehetetlenség érzése bebizonyosodott.

Hol van most a napok ingázása,
Az ismerősök kézszorítása,
A diákok szemtől-szemben tanítása,
A kollégák érzelemnyilvánítása?

Most bezárva ülök egy szobában,
Reménykedek a vírus elmúltában,
A karantén-idők gyors alkonyában,
A talán majd visszatérő csodában.

2020. május

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom