Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Magányban

Rózsatövis szúrja lelkem,
Ha már minden vért elkentem,
Akkor is fáj tovább minden,
Nem szabadulok már innen.

Virágom könnyek öntözik,
Érzésem földbe döngölik
Az elutasító szavak,
Mint az égig érő falak.

Végeláthatatlan magány,
Az év legszebbnek várt nyarán
Ugyanolyan minden éjjel,
Úgyse alszok soha kéjjel.

Remény száll, mint a hűvös szél,
Mert szeretni már bűnös cél.
Szeretve lenni nem lehet,
Hiába adnám kezemet.

Elérhetetlen az álom,
Csak a tetteimet bánom,
Amik miatt álom marad,
Szívem vágya messze szalad.

Virágszirmos úton járva
Boldog minden élet párja,
De inkább halál, mint élet,
Míg a magány nem ér véget.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom