Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Régi idők emléke

Hajlott háttal a nénike
ment, s mögötte az élete,
kopott volt az, kopott-kopott,
mint ruhája, amit hordott.

Botjára bízta lépteit,
csoszogott párat, s pihent kicsit.
Nap kísérte, míg andalgott,
s észrevett két szép virágot.

A part mentén, hogy odaért,
feléjük nyújtotta kezét,
mert két tűzpiros pipacs volt,
mit fátyolvirág körbefont.

A néni arcán mosoly ült,
s a szíve dobbant legbelül:
látta magát fiatalon
zöld fűben a partoldalon,

hol párja karja ölelte,
s a réten tőlük nem messze
két vörös pipacs virított,
ó, hogy mennyire boldog volt!

Majd ismét a jelenbe ébredt,
s arcán láng-piros folt fénylett,
mint a tűz, mi már elszaladt,
de a nyár emléke megmaradt.
Örökre!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom