Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A buszon

Buszon ülök és közben hazafelé tartok,
késő van már, körülöttem fáradt arcok,
éjjel volt a műszak, ami hosszúra nyúlt,
körülöttem csend honol, a fények nagy része már kihunyt.

Én a busz elején ülök, szokás szerint egyedül,
meredek a távolba, a lejátszón ismerős dal csendül,
látok szórakozó fiatalt s középkorút,
kezükben alkoholt tartanak, nem virágkoszorút.

Mellettem egy asszony nagyokat sóhajt, a szemét behunyja,
látom, hogy valami bántja, de miért pont én lennék az, kinek ezt elmondja,
érdekelne, ki ő, s mit csinál,
de csak megvetően rám néz és nem kommunikál.

Látok még egy szép lányt, haja barna, szeme olyan kék, mint a tenger,
egy kérdés jut eszembe: Hogy lehet ilyen gyönyörű egy ember?
Keresem a szemét, próbálnék olvasni lelkének tükréből, hátha abból megtudok valamit,
de nem néz rám, tekintete máshol jár, otthon biztosan várja valaki.

Lassan megérkezem, a busz megáll, én leszállok, de a jármű még nem indul,
a barna lány egyszer csak rám néz és elpirul,
arcán egy szelíd mosoly jelenik meg,
a busz elindul, majd a látvány ismét ürességet jelenít meg.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom