Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Lélekpillangó

Semmiből jövök, és odatart utam.
Felállnék, továbbmennék, de hogyan?
Ó, mondd, még meddig kell szenvednem, Uram?
Hisz a boldogság már itt van. Ugyan

Csapok kettőt szárnyammal, és elmúlik.
Hiába sírok majd én hajnalig,
És vergődök én a sárban estelig.
Legalább nem látnak majd reggelig.

Hogy mily szánalmas vagyok én egyedül,
Mikor lelkem tovább már nem repül.
Hisz ha a legszebb virággal egyesül,
És a nektárcsókjában elmerül,

Oly édes íz után már hova szállhat?
Hasonló virágra sem találhat.
És már csak az élteti. Érez vágyat
Újra látni azt a virágszálat.

De nem teheti. Mi lesz akkor vele?
Lehull a porba. Ő lesz szégyene
A világnak. Meddig tart még élete?
Ó, legyen már mihamarabb vége!

Semmiből jövök, és odatart utam.
Az élet egy körforgás, céltalan.
Elmúlsz majd, és megjelensz új alakban,
És megmarad emléked szavakban.

Talán még egy ölelésben, csókban és
Egy szívben. De annak csak szenvedés.
Ennyit lehet. Nekem ez édeskevés,
Nem jön hozzám a megelégedés.

Nincs mit tenni, ez a sorsod, fogadd el!
De mindaz, mit érzek, hogy múlhat el?
Elszállhat csak úgy az alkonyi széllel,
Porszemként lerázva rólam vérrel?

Vagy nem is fáj a búcsú? Eljön könnyen?
És nem is hullajtom majd a könnyem?
Miért gondolod te ezt? Ó, dehogynem.
Szétszakad majd érző csápom, testem.

Semmit sem érzek így már akkor újra,
Nem szállok át egy másik virágra.
Azt várom én majd mástól megcsúfítva,
Hogy maradványaim eltapossa.

Semmiből jövök, és odatart utam.
Báb nem lehetek, hisz egyszer voltam.
Csúf hernyó sem, hisz voltam én már olyan.
Én élnék tovább, de mondd meg, hogyan?

Pillangó alakban, hogy megjelentem,
Megírtam én akkor a végzetem.
Pedig csak szép szárnyaim méregettem,
És rögtön már szerelembe estem.

Azokat bontogattam, úgy ragyogtak,
Velük boldogan csapkodtam, bírtak.
És nehéz tehernél is megtartottak,
Egyre azonban összecsuklottak:

A hiány a legnehezebb súly, teher,
Mellette szárnyalni lelkem nem mer.
Elerőtlenül és tán így múlik el,
Ha nem űzöd őt hálószemeddel.

Semmiből jövök, és odatart utam.
De élhetnék közte még boldogan.
Bíznék én akkor ígéretszavadban,
S nem lelném én fájdalmam csókodban.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom