Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Holdfény-vágta

Álmatlanul forgolódtam az ágyban
a fojtogató szoba-magányban,
az éjfél már zongorám előtt talált,
zenével éltem túl az éjszakát,
a felhők közül kimosolygott a Hold,
talán tetszett az előző akkord,
egy fénylő alak szaladt az ég alatt,
beragyogta az alvó házakat,
holdsugarakból szőtt ezüst sörénye
puha fátyolként hullt a sötétre,
jókor jött, megölt volna az unalom,
most egész éjjel vele utazom.

Már a tó fölött jár, két perc, s ideér,
jobb, ha én is elindulok felé,
hátára vesz, és elrepülünk délnek,
aki látja, nem hisz a szemének,
Szindbádot látják ezüst lova hátán,
büszkén feszít a Hold paripáján.
Vágtat velem az örvénylő éj felett,
nem zavar, ha látnak az emberek,
legszebb álmukat váltjuk épp valóra,
ha felnéznek a színezüst lóra,
fentről is látom a sok boldog arcot,
pedig azt se tudják, hová tartok.

Álmodtam már eddig is annyi szépet,
szigetet és köré nagy kékséget,
s bár tudom, hogy a napfény kijózanít,
szerelmes vagyok másnap hajnalig,
persze, jobb lenne, ha fordítva lenne,
akkor kelnék, ha leszáll az este,
már gondolkoztam is egy varázslaton,
de a Hold meghallotta (s)óhajom,
fény-ecsetét olvadt ezüstbe mártva
festett egy lovat az éj falára,
s ezentúl, ha a szigetemre vágyom,
odarepít majd (r)égi barátom...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom