Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Balatoni vallomás

Magával hordja az est a végtelen vizet,
Apadnak és kiszöknek mellette az árak,
Mint gazda, ki a nap végén fizet,
Adja lelkét a fény minden csobbanásnak.

Sűrűsödik a pára és körötte a langymeleg
Lassan eloldalog, pihenni tér,
Sovány, csonka dombokra köszöntenek
A felhők és egy-egy barna denevér.

Növekszik a csend, ahogy növekszem én is,
Habár az idői késztetésben egyre sorvadok,
Hozzám adnak a szökő órák, és
Kiválnak elmémből a jellegtelen napok.

Itt vagyok e jelen pillanat fokán,
Mint ostoba kutyák betört proletárja,
Sosem alkuszik meg a lelkem talán,
Nem ízlik a mammon komédiája.

Elszöknék, mint névtelen nomád,
Az örök eszmék bolondja vagyok,
De nincsen hely, hol nem taszít a világ,
És az elmúlással együtt én is elmúlok.

Beteg vagyok, ki számtalan titkot imád,
S a végzetem, hogy így vagyok magam,
Reszketek, mert mindenhol taszít a világ,
És kiszórom azt, mi a kezemben van.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom