Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Álmok, kódok, rejtjelek

Messze onnan, ahol lenni szeretnék,
kérdezek, pedig választ keresnék,
a színek kódok, a hangok rejtjelek,
senki sem érti, mit jelentenek,
elszállt, ami volt, ami van, elszalad,
vágyott jövőnk illúzió maradt...
Lehet, hogy Isten valamit elrontott,
Édent ígért, megkaptuk a poklot,
bezárkózunk, s emlékeinkből élünk,
tagadjuk, de mindannyian félünk,
félünk és elfelejtünk élni közben,
erre lassan mindenki rádöbben.

Messze tőled árnyak ülnek házamon,
a magánnyal osztozom ágyamon,
de míg alszom, elfelejtem a járványt,
a szorongást, a fakó szivárványt,
megáll az idő, a tér is meggörbül,
a végtelen apró ponttá törpül,
boldogság vár, az öröklét érzése,
minden este odaszállok érte,
még az sem zavar, ha arra ébredek,
hogy a szomszédoktól is rettegek,
ha félek, mit hoz a ma, lesz-e holnap,
s hátralépek, ha közel hajolnak.

Messze tőled napközben csak lézengek,
de álmomban ott vagyok melletted,
nem baj, ha álmom végtelenje véges,
a szerelmünk is az, s mégis édes,
ha leszáll az éj, rögtön lángra lobban,
szívünk máris egy ütemre dobban,
megragad, (f)elrepít, megtanít élni,
s bár elmúlik, akkor is megéri,
az sem számít, ha véget ér hajnalra,
újra s újra elmegyünk a partra,
ott kezdődik és végződik az álmunk,
behunyt szemmel is odatalálunk.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom