Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Azt hittem

Azt hittem, messze menekülve
elbújhatok önmagam elől.
Azt hittem, hogy mindennek vége,
mert a halál már rég bejelölt.

Azt hittem, ha többé nem látlak,
nincs bennem már többé érzelem.
Azt hittem, ha soha nem várlak,
már nem lehetsz te a kenyerem.

Aztán belém fájdult a képed,
kávédnak lennék forró cseppje...
Egész énemmel szeretnélek,
éreznéd lelkemet remegve.

Szívednek lennék bűvös zárja,
lüktető vágy a karjaidba`,
hogy semmilyen gonosz ne lássa,
a boldog ölelésed... bírjam.

Várnálak felhő szélén ülve,
keresném utad, ahol vársz rám...
Üveghegyeket megkerülve
hozzám siethetsz... és én várnám.

Tarka virágok között járnánk,
kezem fognád, mily boldog mámor,
néha szaladnánk, néha állnák,
benned élnék, bár elhagysz százszor.

Mert úgy szeretsz, ahogy szeretlek,
nem baj most már, hogy időm véges...
Oly jó maradni kedvesednek,
hisz gyógyító az ölelésed.

Érzelmeinkkel viaskodunk,
titkos vágyunk vajon ránk talál?
Közeledünk, majd távolodunk,
összetartunk, mint dal s a madár.

Mely dalolja édes bánatát,
amit tiltani már nem lehet,
szerethetlek itt vagy odaát,
hol bánatom is öröm veled.

2019. szeptember 7.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom