Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Amikor egyedül maradok

Egy meseszép, veled töltött nap után
egyedül indulok haza, kísér a magány.
Beborul az ég is, mintha tudná,
sötét felhőkbe burkolja magát.

Minden körülöttem szürke és lehangoló,
mint tőled az elválás, szívbe markoló.
Üres szobámat már a csend uralja,
időnként megtöri a fájdalom sóhaja.

Kihűlt ágyam hideg és dermesztő,
belebújni nagyon félő és ijesztő.
Szeretném, ha forró tested lenne
puha takaróm, és felmelegítene.

Elaludni így egyedül nem tudok,
hiányoznak az ölelő karok.
Keresem a kispárnám, átkarolom.
Szemeimre jön-e álom? Azt várom.

Órákon át jobbra, balra forgok,
álomról még csak álmodozhatok.
Így hát papírért, ceruzáért nyúlok,
lelkemen könnyítek, kettőnkről írok.

Szabadka, 2016. szeptember 25.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom